Márciusi adatok

Sokszor - már egyre kevesebbszer, de még így is sokszor - találkozom azzal a jelenséggel, hogy ha egy ló valamilyen negatív, nem kívánt viselkedést mutat, akkor jellemzően gyorsan kap egy emberi jelzőt, egy emberi ítéletet - "makacs", "tiszteletlen", "hülye", "múltkor is eljátszotta, hogy"... A lovaknak személyiségük van, sokfélék, ez nem kérdés - de nem úgy működnek, mint az emberek, így a felmerülő problémákat sem kezelhetjük úgy, mint ha azok lennének. (Csak zárójelben: szerintem az emberi konfliktusoknak sem az a megoldása, hogy ítéleteket mondunk egymásra...) A lovak felismernek, megtanulnak rutinokat, mintákat - de nem vezérli őket rosszindulat vagy bármilyen ember elleni szándék, legfeljebb védekezési ösztön, hiszen menekülő állatként arra vannak programozva, hogy ha fenyegetve érzik magukat, meneküljenek vagy harcoljanak. Ráadásul a természetben egy menekülő állat túlélésének a záloga, hogy a fenyegető veszélyt mielőbb észrevegye. Mikor "rosszul" viselkednek, általában egyszerűen csak utat engednek az ösztöneiknek - vagyis teljesen normálisan viselkednek. Meggyőződésem, hogy ha rájuk aggatjuk a "rossz" címkét, azzal elzárjuk magunkat a probléma megoldásától. Szerintem sosem viselkednek rosszul, mindössze megélik a helyzetet, amibe tesszük őket, és őszintén visszajeleznek, hogyan érzik magukat benne. Ha a kapott reakció negatív a számunkra, az mindösszesen egy információ, egy adat, amit felhasználhatunk a megoldáshoz.

Ennek a gondolatnak egy testvére, mikor lustának neveznek egy lovat. Nyilván ennek megítélése függ attól, hogy kinek mit jelent a lustaság. Én így gondolkodom: a lustaság motiválatlanság, illetve egy olyan állapot, amikor valaki nem cselekszik, nem tesz semmit, pedig kellene neki. Na de hogyan lehetne egy ló lusta, amikor nem ő akarja megcsinálni a feladatot, az egész nem az ő ötlete volt? És akkor mi a megoldás? Az, hogy bár nem kérhetjük rajtuk számon az együttműködési szándékot, de teremthetünk olyan körülményeket, amiben jól érzik magukat. Ha a kéréseink következetesek és igazságosak, és ennek eredményeképpen a társaságunkban nyugalmat és biztonságot találnak - az a legnagyobb jutalom, és szuper motiváció egy túlélési ösztöntől fűtött zsákmányállatnak.

A lovak szociális állatok, csoportokban élnek, interaktívak egymással, kommunikálnak egymással - ők keresnek minket, embereket is, de hamar feladják, ha csukott szemekre és süket fülekre találnak.