Validált június-július

Kis csend után újra nekiültem írni egy blogposztot. Szükségem volt egy kis közösségi média szünetre, mert bár szeretek posztolgatni, a mindennapos teendők mellett azért fárasztó tud lenni.

De csak a social media oldalakon volt csend, a háttérben csendes nyári munka zajlott. A lovaim könnyű edzésben voltak, tartottam néhány jól sikerült bemutatót a western lovaglásról két kisebb meg egy nagyobb csoportnak, illetve finomítgattam az edzésprogramomon.

Utóbbit illetően egy érdekes, sokféleképpen boncolgatható szemszögből gondoltam át a dolgokat. Az elmúlt pár évben nagyon sok önreflexiót végeztem. Dolgoztam régebbi traumáimon, rossz szokásaimon, és elkezdtem átírni ezeket. És miközben elmerültem az érzelmi intelligencia, az empátia, az önismeret, a validálás világában, egyszer csak azon kaptam magamat, hogy automatikusan alkalmazni kezdtem a lovakkal való munkában, ami nekem is segített. És nem meglepő módon segített nekik is... Úgyhogy a már kigondolt edzésprogramomat itt-ott kiegészítettem olyan részletekkel, amik kifejezetten a lovak mentális egészségét fejlesztik, illetve őrzik meg. Két kiemelt szempontom volt. Az egyik, hogy mikor mit szabad kérni egy lótól, mikor mi az, ami elvárható. A másik, hogy rugalmasan az adott lóhoz alakítható legyen.

Ezt a felturbózott programot azóta alkalmazni is kezdtem, és azt hiszem, ez az eddigi legletisztultabb "alkotásom" lovas szakemberként, sokat fog segíteni a további munkámban.

Ehhez az időszakhoz egy már klisének számító, sokat ismételt mondást tudok társítani. Elcsépelt vagy sem, mégis fontos gondolat:

Love the animal first, and the sport second.

Vagyis szabadfordításomban: szeresd jobban az állatot, mint a sportot. Azt én teszem hozzá, hogy ilyen alapokra helyezve, a sport is többet ad.